Duna Delta - Horgászat
Solunar Panzió a Chilia ágon

CHILIA - csend-sziget a vizek birodalmában

"Aki megismeri a Deltát, az ráérez Afrika magányosságára". (Mihail Sadoveanu)

- A vén Danubius, melyet az ókor istenített, szent folyónak, a folyók királyának tartott, 2857 megtett kilométer után, három Duna-ágra osztódva ömlik a Fekete-Tengerbe.

Százharminc folyó vizét nyelte el útja közben, nyolc ország és ötven város partját öntözte, mégis, amikor a Deltájába ér, örökre elveszíti nevét, egyéniségét. De mielőtt bevégzi pályáját, akárcsak egy élő teremtmény, még létrehozza a természet egyik legnagyszerűbb látványát, a Duna-deltát.

- A folyam édes, iszapos, homokos, hordalékos vize ráhömpölyög a tenger sós és tiszta vizére, de nem keveredik el vele azonnal. Az évi közel negyvenmillió tonna hordalékból született meg a Deltának nevezett, kb 434.000 hektár terület, tágabb értelemben a három Duna-ág: a Chilia, Sulina, Szentgyörgy ágak közötti rész s az ettől délre fekvő Razelm-Golovita-Zmeica Sinoe lagúnakomplexum. Repülőgépről nézve a Delta hatalmas nádtengernek látszik, kanyargós vízi ösvények, keskeny csatornák pókhálózzák be, itt-ott egy-egy homoksziget, aztán gátak, töltések, halastavak. Vizek, tavak, lápok, ingoványok, mocsarak birodalma ez. Nem csoda, ha ezen a hatalmas területen csak kb. 150.000 ember él két városban (Tulcea és Sulina) és 15 falusi helységben, ahol az emberek főfoglalkozása a halászat.

- A Delta lakossága kevert etnikum: nemcsak a különféle vándormadarak útjai találkoztak itt, hanem a sokféle, fajta ember is letelepedett, a természeti viszonyokhoz alkalmazkodva és a vizek fogságában relatív szabadon éltek a viharos történelem folyamán románok, törökök, tatárok, görögök, oroszok, kozákok, lipovánok, makedónok, stb. A nádrengetegben és az életet, élelmet adó víz szomszédságában a deltaiak életmódja nem sokat változott az idők folyamán: halásznak, vadásznak, madarásznak, csónakáznak ma is. Ösztöneikben ott honol a természet gyermekeinek szabadsága. A szél és a hullámok gyermekei ők. Nyitott könyv számukra a csillagos ég, a feneketlen nádas, a mocsarak illata, a madarak színpompája, a növényzet bujasága.

- A Delta klímája szélsőségesen kontinentális, mert egyfelől a nagy orosz síkság, másfelől a Fekete-tenger befolyásolja. Sokat süt a nap, a sokéves átlag 2250 óra, szárazabb években 2600 óra is lehet. Száz év megfigyelései alapján 142 nyári nap, 60 téli nap, 81 őszi és 82 tavaszi nap van, Tulcea környékén. Sulina ennél is jobban áll a maga 145 nyári, 122 tavaszi, 82 őszi és csak 15 téli napjával. Az esők inkább rövid záporok. Télen keveset havazik, annál többet fúj a szél.

- A Delta Nádország - az összfelület szinte felét a 4-5 méter magasra növő nádrengeteg borítja, az iszapban összefonódó gyökérzetével. Néha az áradás felszakítja ezt a gyökérszőnyeget, úgy keletkeznek az úszó nádszigetek, melyeken változatos növényzet telepedett meg: a mocsári pajzsika nevű páfrány, a mocsári nefelejcs, a vörös bogyójú kesernyés csucsor, a réti fűzény, az illatos vízi menta stb.

Uralkodó növények a gyékényfélék is, meg a deltai sulyom, a gyönyörű fehér tündérrózsa.

Ha az ember beül valamelyik fekete halászbárkába, órákon át bolyonghat a náderdőkben vágott vízi ösvényeken, a keskeny csatornák csillogó tükrén. Tavirózsákat, liánokat, törékeny liliomokat szedhet ebben a gazdag virágoskertben, amit a természet bizarr játéka hozott létre. De tobzódnak a fűzfafélék is A fehér fűzek, törékeny fűzek, kecskefűzek, csigolyafűzek, rekettyefűzek odvaiban madarak fészkelnek. A Delta legnagyobb szigetén, Letean vékony sávokban évszázados tölgyfaerdők honolnak. Ágaikra lila színű virágzatú, dugóhúzószerűen csavarodó fafojtó, zöld repkényborostyán, apró kék bogyókat termő vadszőlő, tobozos komló, erdei iszalag s ki tudja még hányféle fára kúszó növény csimpaszkodik az éltető nap felé.

- A Delta állatvilága is paradicsomi állapotról árulkodik: itt él az európai vízi állatok 98 százaléka, a teljes szitakötő-fauna. Vízi pikkelyes szárnyúak, haslábú puhányok, ritka vízi emlősök, gerincesek, kétéltűek és hüllők népesítik be a nádszigetek világát. Ritka emlősök rejtőznek itt: a hermelin, a vidra, borz, pézsmapocok, ürge, nyérc, jávor, nyestkutya, gímszarvas vagy vaddisznó, róka, őz stb. De a Delta főleg madarairól és halfajairól híres. 327 madárfaj él itt, ebből 218 fajta itt is fészkel , a többi csak rövid ideig látogatója a vidéknek, tavaszi, őszi, téli vándorútja során. Búbos, vörös nyakú, fekete nyakú vöcskök, kárókatonák és kormoránok, borzas és rózsás gödények, pelikánok, kócsagok, szürke gémek, bölömbikák, üstökös gémek, pocgémek, kanalas gémek, batlák, gólyák, hattyúk, ludak, récék, sasok, héják, sólymok, vércsék, fácánok, darvak, sirályok, csérek, szerkők, gerlék, galambok, baglyok, harkályok, fecskék, pacsirták, cinkék és más tollas csodák százezrei fészkelnek, költenek, halásznak, röpködnek, csapnak pokoli ricsajt régmúlt geológiai érákat idézve.

- Halak birodalma, halászok, sporthorgászok öröme a Delta, mert kb. 150 halfaj él itt. Halászmesék ezrei születtek az évszázadok folyamán az óriás vizákról, sőregtokokról, dunai heringekről, óriási harcsákról, csukákról, süllőkről, pontyokról, ragadozó önökről, kárász-és keszegfélékről. Ezekből készül a legendás deltai savanyú halleves, bors vagy csorba. Négy személyre kb. 1 kiló kövér (ponty, harcsa, dunai hering, tokféle), 1 kiló sovány (süllő, csuka, ragadozó ön) halhúsból főzik nagy kondérban 1 fej hagymával, 2 krumpli, 2 paradicsom, kevés zeller, lestyán, fokhagyma ízesítésével, sóval, ecettel fűszerezve.

- "Halat, vadat s mi jó falat, szem-szájnak ingerét" nyújt a Deltába érkező turistának CHILIA VECHE, a legnagyobb és leglátványosabb Duna-ág, az északi Chilia-ág legszebb települése. A Chilia-ág Tulcea városától kb. 10 kilométerre, az izmaili elágazásnál válik el a Tulcea-ágtól és 104 négyzetkilométer hosszúságban tekergőzik tovább a tenger felé, hogy több mint két tucat kisebb-nagyobb torkolaton keresztül aztán beleömöljön. A CHILIA név egyes források szerint az Akhilleusz nevéből származik. A legenda alapján Akhilleuszt, miután Páris meggyilkolja, édesanyja, Thétisz tengeristennő Leuce szigetére viszi. Egyesek szerint Leuce a Fekete-tenger egyik szigete, a mai Kígyó sziget. Chilia múltja igen változatos: volt bizánciak tulajdona, volt genovai uralom alatt, harcoltak érte moldovaiak, havasalföldiek, birtokolta török szultán, orosz cár, még Hunyadi János helyőrsége is rövid ideig. Ma csendesen éli földműveléssel, állattenyésztéssel, halászattal foglalkozó lakói megszokott életét, akik szeretettel fogadják a hozzájuk látogató turistát. A lipován házak érdekessége, hogy vályogból készülnek és nádból készítenek tetőt rájuk. A kerítések is többnyire nádból, sásból készülnek, különleges varázst adva a kerteknek, amelyekben mindenféle zöldség, gyümölcs megterem. A természet adta anyagokból történő építkezés adja a falu puritán arculatát, jellegzetességét. Itt semmi nem zavarja meg a környező varázslatos természet és a lakott területek közötti összhangot, nem emelkednek itt betonmonstrumok, nem zavarják a szemet rikító színűre festett paloták, mű-dolgok. Csend van, mert még nem fedezte fel ezt a helyet a modern civilizációval együtt járó rengeteg zajforrás, még minden szűz, ahogyan régen volt. Aki kikapcsolódásra vágyik és el akar menekülni a rohanó világ minden ártalmától, a zajtól, a szennyezett levegőtől stb., az akkor is jól érzi magát, ha éppen nem tud horgászni, vagy nem tud csónakot vezetni, csak egyszerűen visszavágyik a természetbe, és nyugalmat akar. És ha még az ott lakó emberek életére is kíváncsi valaki, nyitottságuk, gyermeki ártatlanságuk és kíváncsiságuk, vendégszeretetük miatt betekintést nyerhetünk mindennapjaikba, életfilozófiájukba, amelyet a természeti erők tisztelete határoz meg. Kész regény az életük, mindent tudnak az őket körülvevő varázslatról, állatokról, halakról, időjárásról, mert ők nem a tévékészülékekből szerzik az információt és a tapasztalatot, hanem az érintetlen környezetükből.

-Az elszigeteltség ellenére, ma már vannak jól ellátott boltok a faluban, melyekben rendszeresen lehet vásárolni alapélelmiszereket, és a mindennapi élethez szükséges árucikkeket.

-Ám az igazi élmény az, hogy a faluban biogazdálkodás folyik.

A gyorsfagyasztott, tartósítózott élelmiszereken, a vegyszerezett, netán génmanipulált gyümölcsökön, zöldségeken élő turista újra felfedezheti az eredeti ízeket, zamatokat, igazi élményhez jut megkóstolva egy frissen leszedett paradicsomot, egy fáról leszakított barackot, vagy szőlőfürtöt. Csodás ízük van. Emellett minden nap házikenyér sül a faluban, friss tejet kínálnak olyan házaknál, ahol tehén lakja az istállót, és persze friss halból készült fogásokkal kényeztetik az ide látogatót. Akik távol a Dunától, szupermarketekben vesszük a fagyasztott halat, csak azok tudjuk igazán értékelni a friss halhúsból készült ételek kiváló zamatát.

Panziónk is egyike a lipován házaknak, viszont bent kényelmet biztosítunk a messziről ideérkezőknek. A házhoz tartozó telek egyenesen a nagy Dunához vezet, így akadálytalanul lehet csónakokba szállni és elindulni horgászni, vagy a Delta csodáit felfedezni.

Szép kirándulásokat tehetünk a 16 természeti védett terület bármelyikére, melyek eredeti flórával, állatvilággal, sajátos morfohidrográfiákkal bűvölik el a látogatót.

1. A Rosca-Buhaiova-Hrecisca rezervátum 14.600 hektáron, a Matita-tó északi részén fekszik, Letea és Chilia között. Itt fészkel Európa legnagyobb rózsásgödény (pelikán)-telepe, gémek, kárókatonák, batlák, ezüst sirályok, rétisasok lépten-nyomon. Meglátogathatjuk a festői Letea falucskát, a sófűvel szegélyezett út, a homoktövis bokraiból álló vadbozót mögötti különös, évszázados tölgyerdejét.

3. Kissé hosszabb kirándulás, de felejthetetlen élményt nyújt oda ellátogatni, ahol a vén Duna és a Fekete-tenger egymásba olvadnak. Sulina város is érdekes látványosság.

Aki járt már a Duna-deltában, az menthetetlenül rabjául esett. Íme néhány fotó és néhány szemelvény olyan alkotók tollából, akik rögzíteni tudták érzéseiket, emlékeiket erről a csodáról.

Tél a Deltában

"Kemény fagyok idején, amikor még a varjútojás is megrepedezik, a part szegélyén vékony jégréteg fagy a tenger vizére. A jégtáblák, melyeket a folyam hordott ide, egymásra tolódnak a torkolatnál. A láthatárt jég borítja, sarki táj, amíg krivec (Crivat nevű szél) erre nyargal az orosz styepp felől."

(Jean Bart - Europolis c regényéből

Tavasz a Deltában

"Megduzzadnak a csatornák. Sarjadni kezd a zöld nádas. A vén fűzfák üstöke remeg a szélben. Bogarak miriádjai nyüzsögnek újra rajokban. Ezerféle vízimadár repdes a náderdők fölött. Kezdődik a tavak rejtelmes élete. Megelevenedik a madarak paradicsoma."

Jean Bart

Nyár a Deltában

"Ahogy kiértem a Duna mentére, a nagy szomorúfűzes lankára, megértettem, hogy egy másik életbe, egy mesebeli valóságba csöppentem. Az úszó nádszigeten, azon az új földön amit a hordalékok, nádak, növények és mindaz amit a pusztulás gyűjt össze és alakít át - egy új és mohó élet zsibongott. Ismeretlen növények szikráztak a napfényben. Odafönt az égen sas vijjogott, közel hozzám hattyúk lebegtek, kárókatonák eveztek. Fehér kanalas gémek sorjáztak a nádas fölött. Öreg fűzek odvaiból kecses kócsagok rebbentek ki - mint szárnyas hódarabok. És a récék, a ludak, a gémek és darvak és szalonkák és sirályok teljes népessége..."

Mihail Sadoveanu - A csoda

Ősz a Deltában

"Surrogva közeledett az eső. Pókhálóként jött ellenünk. Fűzek, liánok, sás és náderdők fénylettek igazi nevetéstől rázkódva, melyet magamban is ott éreztem. A tó élőlényei cikkcakkoztak fel a mélyből az eső tűvillámai felé. Sok ezer, meglepő, mindenféle nagyságú, színű és rajzolatú héjas állat, amiket a természetbúvárok még nem osztályoztak, halrajok, melyek a csukák sárkányszája elől menekülnek - mind ott örvénylettek a szemem előtt. Végül a tenyérnagyságú, vagy annál is nagyobb jól fejlett halak, a piros színű kelék, az arany compók, ezüstös kárászok, rozsdás pikkelyű öreg harcsák. Nyitott kagylók, vízi csigák, piócák és kígyók, a megszámlálhatatlan egész élővilág mind ott hemzsegett valami szörnyűséges örömben, valami fekete, öntudatlan mámorban, a történelem előtti idők iszapjának gyermekeiként a meleg eső remegésében. Az élet és halál, a vég nélküli átalakulás öröme volt az."

M. Sadoveanu - A vizek birodalma